2008.12.21.
Untitled from ekkerjoz on Vimeo.
tiszteletére rendezett sólymász-miséről Bugány János tudósította a szoljon.hu oldalt.
2008.09.27.-i Szer. Kunhegyes, Bors halom. Nagy András képei:
Az utolsó kép ritka szép pillanatot ábrázol, sikeres volt a Szer, megannyi lélek szállt le vigyázni a tűzjárókat.
Nagyon ritka felvétel, mert szemünk nem tudja befogadni azt a dimenziót, nem érzékeli azt a síkot, ahol a segítő lelkek megjelennek. Talán csak a gyerekek, vagy a nagyon bölcs öregek képesek korlátok nélkül látni.
A falu északkeleti sarkában van a domb. Régesrégi halom, többezer éves temetkezési hely. Szerintem temetkeztek itt már szkíták, szarmaták, (roxoloánok és jazigok egyformán), később germánok, avarok. Hunok egészen biztosan áldoztak itt isteneiknek, még az avarok előtt jöttek, valahogy minden keleti nép itt kötött ki, ezen az egykor a Tiszából kiemelkedő szigeten. Műholdas felvételeken tisztán kivehető a régi folyómeder kanyarulata, körbeveszi a temetőt. A kunok szokatlanul nagy halmot hordtak a régi temetkezési helyre, biztosan fontos embert, talán nemzetségfőt rejtenek a régi sírhelyek. Képzeljenek egy alföldi síkságból kiemelkedő dombot, ahonnan ellátni a világ végéig, észak felé látni a Mátra sziluettjét, délre a sóúton ballagó szekereket. Gyerekkoromban valahogy mindig itt kötöttünk ki suli után, nyáron néztük az égen a repcsiket, a közeli Kunmadarasról szálltak fel a MiG-ek, hatalmasat robbant mögöttük az ég, mikor elérték a hangsebességet. Télen szánkóztunk, a bikafertőn csúszkáltunk, fagyott jégen. Tavasszal és ősszel a madarakat figyelgettük, nagy ember tanított, Lelovich Gyuri bácsi, mindent tudott a hazai és a költöző madarakról. Tőle tudom, hogy a domb gyógyít, azok gyógyulnak, akik jóindulattal keresik fel a helyet. A domb egészen biztosan szent hely, nem csak az ősi szakrális áldozatok és a 160 éve emelt feszület miatt. Sokkal inkább azért, mert aki kijön ide, felballag a tetőre, körbenéz, és eléri a sokezernyi év, amit már megért a domb. Régóta járnak ide az emberek, és akinek adottsága van érezni a föld és a természet, az elemek rezgését, megérinti a hely. Szinte mindig fúj a szél, beszél a látogatóhoz, sokan értik a szót.
Közülük Nagy Gyula vállalta magára, hogy "karbantartja a hely lelkét", sokszor jár ide, képes kommunikálni a dombbal, és tovább tudja adni az üzenetet azoknak, akik hinni akarnak saját erejükben. A halom egyformán segít minden rászorulónak, segít megérteni a természetbe való beilleszkedésünket, meditálni azon, mi legyen az érték, mi legyen a lélek.
Hétköznapi, rendes emberek akaratából a domb hívei emeltek egy emléktáblát, ami fogadja az erre vetődő látogatót.
Ennek a táblának az avatását tartottuk ma délután.